6575. napom a földön

Fura elhinni de megértem, átléptem a bűvös határt, most már nem kell anyámnak velem jönni a rendőrségre, kiszolgálnak mindenhol sörrel és cigit is vehetnék ha éppen cigiznék. Igen 18 éves lettem, ami önmagában nem is nagy szám, de azért jó érzés...
Pontosabban tegnap töltöttem be az még csak a 6574. nap volt, ha a szökő éveket is beleszámoljuk. Nem tegnap ünnepeltük meg, az majd holnap lesz, viszont az ilyenkor szokásos sörözést és lerészegedést azt most inkább kihagyom tekintettel arra, hogy eléggé beteg vagyok. Majd egyszer bepótoljuk, különben se vagyok már az a bulis tipus aki korábban voltam, elég sokszor voltam már olyan illuminált állapotban, hogy ne kívánjam magamnak minden hétvégére újra-meg-újra. De tegnap azért nem hagytak meglepetések nélkül, délután 4 óra körül kocsival jött a nagybátyám és a két unokatesóm, hogy elvisznek valahova. Bepattangtunk a kocsiba és röpke fél óra alatt lenni is voltunk Sukorón (nemtom hogy írják), ez egy kis fal a Velencei tó északi partján ha valaki nem tudná. Sok mindenre gondoltam, de ami ott fogadott az véletlenül se jutott eszembe. A Land Rover és az utána kötött utánfutó már sokat sejtetett, ugyanis az utánfutónak elég fura alakja volt és egy hőlégballonos logo virított rajta. Szóval repülni vittek. Mindent nem szeretnék elmondani, lényeg az, hogy egy röpke negyed óra alatt kipakoltuk a ballont, kiterítettük, felfújtuk és hamarosan már indultunk is. A felszállás kicsit parás volt, hiszen a szél a ballont kicsit oldalra döntötte és mikor megindultunk kicsit még a földhöz vágta párszor a kosarat, míg egyenesbe nem állt az egész. Aztán fellszálltunk és az átlagosnál gyorsabb szél szépen fel is nyomta a magasba a ballont, ugyanis a hegy mellet felszálló a légáromlat és viszonylag gyorsabb is mint normálisan. Pár perc múlva az egész Velencei tó ott hevert a lábaim előtt. Meglepően kicsinek tűnt, és fura volt, hogy a bármelyik részén kivehető volt bármelyik ház, egészen fura volt így látni a világot. Google Earth Live :D Sajnos a szél nem vitt minket át a tó felett, hanem melette mentünk el és egy idő után már csak az unalmasabb szántók és ültetvények felett mentünk. Ahhoz képest, hogy állítólag nem volt olyan jó az idő, elég messzire el lehetett látni. A látóhatár szélén láttam a Balatont, egyszerre még Dunaújvárost és Budapestet is. Csak a levegőből látni, hogy Érd milyen hatalmas nagy valami, nagyobb mint a Velencei tó és környéke. Egyszóval a látvány fenonemális volt. A végén a Váli völgy egyik falujában szálltunk le, nem jut eszembe mi volt a neve, de mellette van az a halastó amit az M7-esről mindig látni. A parton akartunk leszállni, de mit ad isten pont az egyetlen (és nagy) fa felé fújt minket a szél, de nem baj a domboldalon egy kis szántóföldön le tudtunk tenni a ballont. Ha nem sikerül, akkor gáz lett volna mert mögötte a következő 30 kilóméteren végig kukoricás van, amiben még leszállni le lehet, összerakni a ballont már kevésbé. Aztán szépen összeraktuk a ballont, fel a már ott váró kocsi utánfutójára (a pilótánk végig kommunikált CB rádión a kocsiban ülő fickóval), vissza a kocsinkhoz és este 9-re már itthon is voltam. Mondhatni nagyon nagy élmény volt számomra, hiszen még semmilyen repülő alkalmatosságon nem ültem. Remélem a későbbiekben még többször is alakalmam lesz rá.