Most akkor mi van?

Áhh az a gáz, hogy annyira nincs kedvem semmihez. És ettől megőrülök! Ez az állapot kikészít, ezket a sorokat is alig birom kiszenvedni, mert ehhez sincs kedvem... De azért befejezem, mert, tudom mást se csinálnék meg. Szóval erről az érzésről gondolkodtam az elmúlt percekben és arra jöttem rá, hogy a bajom leginkább az, hogy jelenleg kurvára nincs célom az életben. Vegyük például az érettségit, mert hogy az is itt van nemsokára, elvileg előrehozotatt teszek majd fizikából, mert lusta lennék két éven keresztül tanulni, vagy mi. Ezt sem egy célként fogom fel, hanem egy akadályként, amit le kell küzdeni. Valahogy így vagyok most mindennel, sokkal kevésbé érdekel bármi, mint korábban. Remélem ez csak rövid, átmeneti időszakom mert már nagyon ki vagyok készülve... Találnom kéne valami reális célt, amit megvalósíthatok magamnak, ráadásul még motivál is. Hejj ilyen most nem nagyon van... Tavaly ilyenkor nagyon mozgatott, hogy játék újságíró legyek. Ilyenkor kezdtem el írni a játék cikkeket, teszteket és mindenféle lószart. Folyamatosan fejlődtem és vártam, hogy a sültgalamb a számba repüljön. Tavaszig így tengettem az életem a suli mellett, irogattam a csekély létszámú, inkább privát (és nem googlebot) olvasóközönségemnek. Aztán tavasszal jött a GS. És szó szerint berobbant az életembe, felforgatta mindennapjaimat, lekötött, nem kicsit. Akár milyen furán hangzik, jó hogy nem volt semmi szabadidőm, hiszen azzal foglakoztam amit szeretek csinálni. Hiába volt a "cég"-ben enyém a rabszolga-szerep és a legalantasabb munka, nagy ugrás volt mezei bloggerből gamestar hírszerkesztőnek átcsapni. Teltek-múltak a hónapok, szép lassan lejárt a három hónap próbaidő, ez idő alatt szépen fejlődtem, a hírezés a munka lassan már rutinná vált. 3 hónapig gyakorlatilag csendben dolgoztunk, aztán jöttek a leszúrások, a folyamatos baszogatás "bentről", ami nem esett jól, főleg, hogy időközben többször is egymás után felörlődött minden önbecsülésem, néha még az önbizalmam is. Aztán a maradék egy hónapban, a hónap végére újra formában voltam, de leginkább már csak az tartotta bennem a lelket, hogy a pót-próbaidő végén, az E3-as hajrában majd megmutathatom, hogy mégsem vagyok annyira szar mint amilyennek éreztem magam. Azt hiszem ez sikerült is. Rengeteg hír került ki a GSO-ra, az olvasók nem győzték olvasni, de ez nem is volt baj hiszen csak pozitív véleményeket kaptunk a végére. Amit el is vártam, hiszen éjszaka hírezni talán nem is volt akkora mulatság mint elsőre tűnt. Éjszakákat virrasztottam át az E3 alatt és dolgoztam mint hangya a hangyabolyban... Aztán a túlzott hajtás természetesen mind fizikailag, mind szellemileg kimerített. Következő héten, már kaptam is a levelet, hogy ki vagyok penderítve, szevasz ennyi volt, béna vagy nem tudsz írni... Ez egy arcul csapás volt az emúlt majdnem egy éves tevékenységemre és szépen elnémultam, ismét tőszavakban beszéltem, szomorú voltam, a depresszió nem is jó szó, hiszen annál mélyebb stádiumban éreztem magam... Szerencsére gyorsan feleszméltem és viszonylag gyorsan feldolgoztam az eseményeket, azaz inkább nem vettem tudomást róluk, elsiklottam felettük mintha mi sem történt volna. Ekkor jöttem rá, hogy nem tudom mit csináltam, az emúlt egy évben. Hiszen minden igyekezetemmel ezen voltam, aztán most vége. De új cél kell. Úgy döntöttem, nem hagyom el teljesen a médiát, helyette átnyergelek a konzol világába. Ezt egy hónapos melóval és kitartással sikerült is, az xbox 360 itt csücsül a nappaliban, használom és köszönjük szépen jól vagyunk, fasza kis játékgép, de tényleg. Aztán most látom igazán, hogy konzolozni WarezMagyarországon nem nagyon lehet. Az egésznek nincs kultusza, community-je semmije... Idehaza. És ez baj ezek kéne valahogy változtatni, hmm lehet most találtam egy célt magamnak. De hát ez azért túlságosan is omniózus cél, minthogy egy ember bármit is tehetne. Elsőként mondjuk az árakat kéne letörni, mert a legtöbben nem mernek warezolni konzolon (meg is értem), a másik felük pedig néha vesz egy játékot, mert ez bizony nem két fillér. Átlagos tizenéveseknek álom egy konzol, nem mindenki engedhetni meg magának a 16 ezer forintos játékokat... De ezt még azt hiszem később ki fogom részletezni, a bejegyzés végülis nem erről szól... Hanem arról, hogy végre befejezzek valamit. Ilyet már rég csináltam a Bioshock kijátszán kívül...