Talmácsi ismét megmutatta....

Ismét elképesztő futamot láthattunk, nem kétséges, hogy az évad egyik legszenzációsabb versenye volt, amin hazánk legismertebb sportolója, Talmácsi Gábor 2. helyezést ért el.
Ismét megmutatta ez a sport, hogy mért szeretjük, mert gyors, veszettül izgalmas és az utolsó kanyarig nem tudhatjuk ki fog nyerni, mi lesz a végső rangsor. A rajt nem sikerült olyan jól Talmácsinak, mint évvekkel ezelőtt a KTM-es érában, de ezt már megszoktuk, azóta se volt olyan jó motorja (persze az akkori csapattársának Kalionak persze azért egy kicsivel mégis jobb volt). A verseny végéig elképesztően gyors köröket csinált, a közepén át is vette a vezetést, de két rosszul be vett kanyar után, elveszett a tempó és visszaesett a negyedik helyre. De felküzdötte magát, de mind hiába az utolsó három körben már az elhúzott Faubelhez próbált felérni. Ami az utolsó kör felében meg is hozta a gyümölcsét, hiszen megelőzte csapattársát és az első helyre került. Itt már csak imádkoztunk, hogy maradjon meg az az első hely (persze akik egy pár éve követik a MotoGP eseményeit, már kétkedve figyelte ezt is). Terészetesen nem maradt meg. Az történt ami évről-évre, versenyről-versenyre, hazánk fia, ismét nyegébb motoron versenyez, mint csapattársa. Így Faubel lett az első, Talmácsi állt a dobogó második fokára és az ifjú tehetség Espargaro lett harmadik, akinek külön gratulálnék, ügyes srác ő is....
Ha belegonolunk Talmácsi is nyert már többször ilyen helyzetből, a szélárnyék egy egyenesben ahol csak gyorsulni kell, az bizony aranyat ér. Szép volt Talmácsi, szép volt többiek. És valamit még ne felejtsünk el még mindig Talma vezeti a világbajnokságot, de szép lenne ha megnyerné, valószínüleg az utolsó futamokon fog eldőlni minden.

Moha: Airborne - első látásra

Mikor anno megjelent az új Medal of Honor demója Xbox Live Marketplacen, rögtön letöltöttem és egymás után vagy 6-szor ki is játszottam. A teljes verzióval minden bizonnyal, már nem fogom ezt megtenni.A játékkal nem is lenne baj, ha az a sok kis hiba nem rontaná le ilyen mértékben. Hogy mennyi újítás van benne, meg ilyesmi, őszíntén, az engem nem érdekel, egy jól összerakott játék megél forradalmi újítás nélkül is. Tényleg oda ugrunk le ahhova akarunk, ez tényleg jó, de annyira azért nem, hogy ettől annyira oda kéne lenni bárkinek, hiszen mikor a földre leérkezünk nagyjából ugyanúgy megy minden mint más fps-ekben. Legalábbis jó lenne ha olyan lenne, de nem olyan. Mert az tényleg jó ahogy az AI küldi előre a társainkat és harcolunk az utcákon, közben az ember nem tudja honnan esik a nyakába új ellenség. De nincs mentés!!! Igaz én Xbox 360-on játszom és azon már többé-kevésbé hozzászoktam a checkpointos rendszerhez, de az itt se működik rendesen. Már mikor elvégzünk egy feladatot, ment a játék, legalábbis ezt írja. Mikor aztán meghalok az egész pályát elöről kell kezdjem, gáz... Aztán ott van az irányítás. Egy nagy lol az egész. Mért nem lehetett átvenni a többi fps-ből a jól bevált, megszokott gombkiosztást? Jó oké, megszokom. Grafikai bugok, az EA volt az egyetlen aki úgy adott ki UE3 engine-es játékot, hogy képes volt grafikai bugokat beletenni, ez leginkább a sniper használatnánál jelentkezik (színhibák, villódzás), az elhomályosítás az pedig már csak szimplán gáz. Így hirtelenjében más nem jut eszembe, azon kívül, hogy csak szimplán idegesítő a játékkal játszani, próbáljuk hát ki a multiplayert! Amikor felmentem multiplayerre 160 ember játszott vele, ami nem egy nagy szám, egy HL 2 modal többen játszanak átlagosan. Nem tudom milyen módban játszottam, de 3 zászlót kellet elfoglani benne, nem volt valami nagy szám, asszem az eredeti Enemy Territoryban volt még ilyen, vagy talán még másban is. Mondjuk sose szerettem a Mohák multi részét, de ezt szimplán elszúrták azzal, hogy az amerikaiak az égből ejtőernyőznek le, így sosem tudhatjuk honnan nyírnak ki minket, szerencsére kill-cam van.
Hát ennyi lett volna az EA új üdvöskéje, a Medal of Honor: Airborne, kisebb hibákkal, amiket egy egyszerűbb tesztelő-csapat, vagy egy jobb designer alakalmazásával ki lehetett volna szűrni. Persze az EA sose bukik bele játékba, a marketing majd jól eladja (ami kétségtelenül az EA erőssége, ebben jók ami figyelemre méltó, a játékosok számára csak szimplán elleszenves), de ha EA-s FPS-ről beszélünk majd a jövőben jobb lesz ha inkább a Crysisra koncentrálunk, persze még azt is el lehet majd szúrni, de nem hiszem, hogy a Crytek olyan nyámnyila cég lenne, hogy hagyná elúszni a PC-s társadalom grafikai mekkáját...
Jah és ezentúl a bejegyzéseim megtalálhatóak lesznek a Gamer365-ön is az alábbi linken:
http://www.gamer365.hu/profile.php?user_id=2559

6575. napom a földön

Fura elhinni de megértem, átléptem a bűvös határt, most már nem kell anyámnak velem jönni a rendőrségre, kiszolgálnak mindenhol sörrel és cigit is vehetnék ha éppen cigiznék. Igen 18 éves lettem, ami önmagában nem is nagy szám, de azért jó érzés...
Pontosabban tegnap töltöttem be az még csak a 6574. nap volt, ha a szökő éveket is beleszámoljuk. Nem tegnap ünnepeltük meg, az majd holnap lesz, viszont az ilyenkor szokásos sörözést és lerészegedést azt most inkább kihagyom tekintettel arra, hogy eléggé beteg vagyok. Majd egyszer bepótoljuk, különben se vagyok már az a bulis tipus aki korábban voltam, elég sokszor voltam már olyan illuminált állapotban, hogy ne kívánjam magamnak minden hétvégére újra-meg-újra. De tegnap azért nem hagytak meglepetések nélkül, délután 4 óra körül kocsival jött a nagybátyám és a két unokatesóm, hogy elvisznek valahova. Bepattangtunk a kocsiba és röpke fél óra alatt lenni is voltunk Sukorón (nemtom hogy írják), ez egy kis fal a Velencei tó északi partján ha valaki nem tudná. Sok mindenre gondoltam, de ami ott fogadott az véletlenül se jutott eszembe. A Land Rover és az utána kötött utánfutó már sokat sejtetett, ugyanis az utánfutónak elég fura alakja volt és egy hőlégballonos logo virított rajta. Szóval repülni vittek. Mindent nem szeretnék elmondani, lényeg az, hogy egy röpke negyed óra alatt kipakoltuk a ballont, kiterítettük, felfújtuk és hamarosan már indultunk is. A felszállás kicsit parás volt, hiszen a szél a ballont kicsit oldalra döntötte és mikor megindultunk kicsit még a földhöz vágta párszor a kosarat, míg egyenesbe nem állt az egész. Aztán fellszálltunk és az átlagosnál gyorsabb szél szépen fel is nyomta a magasba a ballont, ugyanis a hegy mellet felszálló a légáromlat és viszonylag gyorsabb is mint normálisan. Pár perc múlva az egész Velencei tó ott hevert a lábaim előtt. Meglepően kicsinek tűnt, és fura volt, hogy a bármelyik részén kivehető volt bármelyik ház, egészen fura volt így látni a világot. Google Earth Live :D Sajnos a szél nem vitt minket át a tó felett, hanem melette mentünk el és egy idő után már csak az unalmasabb szántók és ültetvények felett mentünk. Ahhoz képest, hogy állítólag nem volt olyan jó az idő, elég messzire el lehetett látni. A látóhatár szélén láttam a Balatont, egyszerre még Dunaújvárost és Budapestet is. Csak a levegőből látni, hogy Érd milyen hatalmas nagy valami, nagyobb mint a Velencei tó és környéke. Egyszóval a látvány fenonemális volt. A végén a Váli völgy egyik falujában szálltunk le, nem jut eszembe mi volt a neve, de mellette van az a halastó amit az M7-esről mindig látni. A parton akartunk leszállni, de mit ad isten pont az egyetlen (és nagy) fa felé fújt minket a szél, de nem baj a domboldalon egy kis szántóföldön le tudtunk tenni a ballont. Ha nem sikerül, akkor gáz lett volna mert mögötte a következő 30 kilóméteren végig kukoricás van, amiben még leszállni le lehet, összerakni a ballont már kevésbé. Aztán szépen összeraktuk a ballont, fel a már ott váró kocsi utánfutójára (a pilótánk végig kommunikált CB rádión a kocsiban ülő fickóval), vissza a kocsinkhoz és este 9-re már itthon is voltam. Mondhatni nagyon nagy élmény volt számomra, hiszen még semmilyen repülő alkalmatosságon nem ültem. Remélem a későbbiekben még többször is alakalmam lesz rá.

Kapd fel a billentyűzeted!

Bizonyára már többen hallotattok a Guitar Hero nevű konzolos játékról. A játékban egy egyszerű zenés ritmusjáték, amiben a gitár alakú kontrollerünkön kell nyomogatni/pengetni a képernyőn megjelnő gombokat, így alakul ki a zene. Elsőre talán kicsit furán hangozhat az egész, de valójában egy nagyon innonatív és poén játékról van szó. Régebben még én is kiröhögtem az egészet, de mióta a WCG-n kipróbáltam rajongója vagyok a játéknak, eddig csak egy dolog akádolyozott meg, hogy megvegyem X360-ra (a csomagban benne van a játék és a gitár is), az pedig a 22 ezer forintos árcédula. A III. rész jön PC-re és Mac-re is, mint kiderült a napokban és ennek kapcsán figyeltem fel egy igen jó kis programra. A PC-s program neve Frets On Fire és gyakorlatilag olyan mint a Guitar Hero csak szerényebb grafikai körítéssel. A grafika hiányát pótolja, hogy bárki készíthet számot/kottát a játékhoz és az internetről is több GB-nyi számot tölthet le. Nekem is megvan már majdnem 2 GB és remek kis számok vannak benne. Az irányítás, ha nincsen Guitar Hero kontrollerünk, akkor elég röhejes, hiszen fel kell kapnunk a billentyűzetünket és azzal kell gitározni. Persze pár lejátszott szám után már megszűnik bennünk a röhejesség érzése és mikor már rendesen tudunk rajta játszani, na az már valami remek. A kezdeteknél érdemes figyelni rá, hogy ne csak easy fokozatú számokat keressünk, mert egyrész azokból nincsen sok, másrész sokszor egy kompletebb szám easy-n is nehezebb mint egy másik Amazing-on... Tehát zenére/billentyűzetre fel, míg ki nem jön a Guitar Hero 3 addig jól el lehet vele lenni. A program honlapjáról a Fun fórumon belül a tune postingban vannak a letölthető számok.
Hivatalos oldal

GSO, röhej....

Most bizony nem fogok úgy kiteríteni mint ahogy néha megtört Blizzard-os és Rockstar-os alkalmazottak de azért nézzük is mi van a gso-val. Onnan kezdeném ahonnan én bekapcsolódtam a történetbe, azaz márciusban. Alacsony látogatottság, kevés, unalmas hír, csúnya oldal. Az oldal ugyan már javában készülgetett, de azt gondolom előre látták, hogy ilyen tartalommal nem lehet még az oldalt sem fenntartani, így értelme se volt sok új oldalt csinálni. De az újságokat (nem csak gs-t, mindet) se olvassák már annyian mint régen, ugyanis létezik az internet és a kényelmes seggű olvasó inkább összevadássza a dolgokat a netről, mihelyett megvenne valami drága újságot. Ezért aztán a cégek rágyúrnak az online részlegekre, ha már úgyis a netet nézik az emberek az újságjuk helyett, akkor leglább nézzék az ő oldalukat. Szóval március végén asszem már megvoltak az új hírezők, összesen 8-an voltunk, de hamar kiderült, hogy ebből jópárjukat érdemesebb magában a lapban szerepltetni mint az online részen és hírezésre pazarolni a tudásukat. Ők úgy láttam a legutóbbi gs-ből, jól megvannak írnak is havi egy cikket, tesztet akármit, ennyi elég is, sok sikert nekik. (Mondjuk a WCG-n eléggé meglepődtem mikor láttam Mayert sárga IDG-s polóban feszíteni, mondtam is a boglyasnak - Na látod itt az egyik egykori "vetélytárs". Ő befutott, én nem.- ). Szóval egyre több hír lett, a látogatottság is az egekbe szökött, sokan "rászoktak" a gso-ra. Szép volt jó volt minden. Ment a harc: mi a jobb gso vagy hw? Információ terén szerintem a gso-val simán jobbak voltunk mint a hw. Mondjuk a hwnek van arculata, stílusa, kultusza, míg a gso-nak nincs semmi ilyen, szerintem nagy hiba, hogy ezt nem vették figyelembe ott fenn. Igen! Ez volt a fő gond a gso-val. Hiszen én próbáltam kicsit más stílust, megközelitést alkalmazni, ami nem tetszett nekik, vissza is fogtam magam. Aztán az utóbbi egy hónapban mit láttak a gso olvasói? Hát sok mindent! Gonoljunk csak bele, új dizájn új csicsák, húúú! Csak közben a tartalom valahogy eltűnt az oldalról. Tartalom nélkül pedig nincs oldal. De, hogy is történt ez? Akárhogy is nézem, egykori társam Tefl0n, aki az egyik fő hírező volt, már aug 24 óta nem írt hírt. Bár most az van kinn msn-en neve melett, hogy "meghalt a gépem". De ilyen rég? Nekem fel se tűnt. Szerintem nincs is így, úgy tűnik nem nagyon hírez már ő sem... De azért remélem neki csak a gépe halt meg, márha szabad ilyet írni. Flame viszont nyomja rendesen. Chesairo is eltűnt, persze ő már régen ezt tervezte. Ashe van, most már egyre kevesebb az egymondatos híre, de azért még így is előfordul...Mindegy biztos tetszik a bentieknek is... Nem fikázódom, nem illik, de a mostani gso nagyon hasonlít a fél évvel ezelötti önmagára, csak más köntösben. És hogy mire volt jó az elmúlt fél év a gso-nak? Többet ért, addig... Aztán hogy most mekkora a látogattsága és a többit én már nem tudom. Sok sikert nekik.... Minden esetre reklám még mindig van, belelóg a pofában mikor az oldalt nézem, tudom ebből él az oldal, de lehet ezt ízlésesen is csinálni... Ilyen balfaszkodást viszont, ritkán látok...

Most akkor mi van?

Áhh az a gáz, hogy annyira nincs kedvem semmihez. És ettől megőrülök! Ez az állapot kikészít, ezket a sorokat is alig birom kiszenvedni, mert ehhez sincs kedvem... De azért befejezem, mert, tudom mást se csinálnék meg. Szóval erről az érzésről gondolkodtam az elmúlt percekben és arra jöttem rá, hogy a bajom leginkább az, hogy jelenleg kurvára nincs célom az életben. Vegyük például az érettségit, mert hogy az is itt van nemsokára, elvileg előrehozotatt teszek majd fizikából, mert lusta lennék két éven keresztül tanulni, vagy mi. Ezt sem egy célként fogom fel, hanem egy akadályként, amit le kell küzdeni. Valahogy így vagyok most mindennel, sokkal kevésbé érdekel bármi, mint korábban. Remélem ez csak rövid, átmeneti időszakom mert már nagyon ki vagyok készülve... Találnom kéne valami reális célt, amit megvalósíthatok magamnak, ráadásul még motivál is. Hejj ilyen most nem nagyon van... Tavaly ilyenkor nagyon mozgatott, hogy játék újságíró legyek. Ilyenkor kezdtem el írni a játék cikkeket, teszteket és mindenféle lószart. Folyamatosan fejlődtem és vártam, hogy a sültgalamb a számba repüljön. Tavaszig így tengettem az életem a suli mellett, irogattam a csekély létszámú, inkább privát (és nem googlebot) olvasóközönségemnek. Aztán tavasszal jött a GS. És szó szerint berobbant az életembe, felforgatta mindennapjaimat, lekötött, nem kicsit. Akár milyen furán hangzik, jó hogy nem volt semmi szabadidőm, hiszen azzal foglakoztam amit szeretek csinálni. Hiába volt a "cég"-ben enyém a rabszolga-szerep és a legalantasabb munka, nagy ugrás volt mezei bloggerből gamestar hírszerkesztőnek átcsapni. Teltek-múltak a hónapok, szép lassan lejárt a három hónap próbaidő, ez idő alatt szépen fejlődtem, a hírezés a munka lassan már rutinná vált. 3 hónapig gyakorlatilag csendben dolgoztunk, aztán jöttek a leszúrások, a folyamatos baszogatás "bentről", ami nem esett jól, főleg, hogy időközben többször is egymás után felörlődött minden önbecsülésem, néha még az önbizalmam is. Aztán a maradék egy hónapban, a hónap végére újra formában voltam, de leginkább már csak az tartotta bennem a lelket, hogy a pót-próbaidő végén, az E3-as hajrában majd megmutathatom, hogy mégsem vagyok annyira szar mint amilyennek éreztem magam. Azt hiszem ez sikerült is. Rengeteg hír került ki a GSO-ra, az olvasók nem győzték olvasni, de ez nem is volt baj hiszen csak pozitív véleményeket kaptunk a végére. Amit el is vártam, hiszen éjszaka hírezni talán nem is volt akkora mulatság mint elsőre tűnt. Éjszakákat virrasztottam át az E3 alatt és dolgoztam mint hangya a hangyabolyban... Aztán a túlzott hajtás természetesen mind fizikailag, mind szellemileg kimerített. Következő héten, már kaptam is a levelet, hogy ki vagyok penderítve, szevasz ennyi volt, béna vagy nem tudsz írni... Ez egy arcul csapás volt az emúlt majdnem egy éves tevékenységemre és szépen elnémultam, ismét tőszavakban beszéltem, szomorú voltam, a depresszió nem is jó szó, hiszen annál mélyebb stádiumban éreztem magam... Szerencsére gyorsan feleszméltem és viszonylag gyorsan feldolgoztam az eseményeket, azaz inkább nem vettem tudomást róluk, elsiklottam felettük mintha mi sem történt volna. Ekkor jöttem rá, hogy nem tudom mit csináltam, az emúlt egy évben. Hiszen minden igyekezetemmel ezen voltam, aztán most vége. De új cél kell. Úgy döntöttem, nem hagyom el teljesen a médiát, helyette átnyergelek a konzol világába. Ezt egy hónapos melóval és kitartással sikerült is, az xbox 360 itt csücsül a nappaliban, használom és köszönjük szépen jól vagyunk, fasza kis játékgép, de tényleg. Aztán most látom igazán, hogy konzolozni WarezMagyarországon nem nagyon lehet. Az egésznek nincs kultusza, community-je semmije... Idehaza. És ez baj ezek kéne valahogy változtatni, hmm lehet most találtam egy célt magamnak. De hát ez azért túlságosan is omniózus cél, minthogy egy ember bármit is tehetne. Elsőként mondjuk az árakat kéne letörni, mert a legtöbben nem mernek warezolni konzolon (meg is értem), a másik felük pedig néha vesz egy játékot, mert ez bizony nem két fillér. Átlagos tizenéveseknek álom egy konzol, nem mindenki engedhetni meg magának a 16 ezer forintos játékokat... De ezt még azt hiszem később ki fogom részletezni, a bejegyzés végülis nem erről szól... Hanem arról, hogy végre befejezzek valamit. Ilyet már rég csináltam a Bioshock kijátszán kívül...

Call of Duty 4: Modern Warfare multiplayer béta

Valószínüleg most már igen sokan várják a Call of Duty modern környezetbe ötözött változatát, az amerikai xbox tulajdonosok voltak olyan szerencsések, hogy kipróbálhatták. Persze ez engem és még sok más magyar játékost nem akadályozott meg benne, hogy kipróbáljuk. A játék menüje egyszerű, nekem nem is tetszett, mert túlontúl egyszerű volt ahhoz, hogy jól nézzen ki, de legalább gyorsan kezelhető. No de a menüre nem is pazarolnék több szót, lesz ez még jobb is. A játék viszont. Elsőre, rosszul voltam. Nem tetszett. A grafika olyan volt, mintha a cod2-re ráhúztak volna fejletebb shadereket és feltettek volna rá egy kicsit nagyobb textúrákat. Aztán játszottam egy kicsit és sokkal szebbnek tűnt, a HDR és a bloom egész izlésesen lett használva, az árnyékok is szépen, a karaktermodellek is megfelelőek. Nagyon remélem, hogy nem ez a cod4 teljes grafikus teljesítménye, mert akár ezen bukhat vagy állhat az, hogy egyáltalán szavaszunk-e rá az év játéka díjátadáson. Másodjára megnézve nem is olyan rossz ez. Egy cod-nál talán nem is ez fog számítani... Ez egy multiplayer béta, három pályát próbálhattuk ki, az egyik egy arab pálya ami, az öcsém szerint a régi Carentan átalakított, felújított változata, ezzen nincs is baj, a klánosok szeretni fogják. A másik kettő két ukrán pálya, az egyiken inkább a távolsági fegyverekkel dominálhatunk, a másikon inkább a közelharcon és a belső tereken való harcokon lesz a hangsúly. Egyébként az ukrán pályán nagyon is hasonlítanak a Stalker pályáira, de mivel a helyszín ugyanaz, így ezen nincs is mit csodálkozni. A bétában 3 féle módban próbálhattuk ki a játékot, az egyik a free-for-all (szokásos dm), a másik a team-deathmatch, a harmadik pedig a team-tactical, amit nem volt szerencsém kipróbálni. Örömmel vettem, hogy a multiplayer sokat fejlődött, most már ebben a játékban is xp-t kapunk mint például a Battlefieldben vagy az Enemy Territory-ban. Az szerintem hatalmas ötlet volt, hogy a megölt ellenfelek után szétosztva kapjuk az xp-t, ha társunk már megsorozta ellenfelünket és nekünk csak egy keveset kell belelőni, arányosan kevesebb xp-t fogunk kapni. Így egy full élettel rendelkező ellenfelért 10-et kapunk, de léteznek bizonyos kombók is. A képernyő alján, egyes mmo-khoz hasonlóan jelzi a játék, hogy mennyi xp kell még ahhoz, hogy szintet lépjünk, így minnél feljebb kerülünk annál több lehetőségünk nyílik meg. Ilyen többek között az új kasztok, hiszen elsőként csak 3 vagy 4 közül válaszhatunk. A kasztok a többi hasonló játékban megszokottak, az assault, heavy, a demolition, a sniper és a spec ops. De ha már beszereztük az összes kasztot, után elkészíthetjük sajátunkat is, ahhoz persze, hogy több fegyver és képesség közül válaszhassunk, magasabb szintre kell fejlődnünk... Az összes fegyvert most nem részletezném ki, de anyit elmondhatok, hogy a játék ezen része nagyon jól sikerült, és már egy teljes verzió állapotát mutatja. A hangokon még látszik, hogy még bétával van dolgunk, például a gránátok hangja még egy az egyben a cod 2-ből lettek kiszedve.
Összegzésként annyit tudok mondani, hogy a játék nem lett olyan jó mint vártam, de ettől még biztosan nagyon nagy siker lesz. Majd a teljes verziót megnézzük, a single biztosan nagyon sokat fog lendíteni rajta...